Színházi kibeszélő

Teátor

Teátor

Sardar Tagirovszky legújabb rendezése  

2021. május 15. - Magpie Martin

 

Furcsán ismerkednek  nevével, amikor Sardar Tagirovszky-ról olvasnak, hallanak a színház szerelmesei. Az orosz anyanyelvű, 1985-ben, Kazanyban született rendező - aki 5 évesen családjával Magyarországra, Kecskemétre költözött - saját magát Orosz-tatár-volgai bolgár-nak mutatja be. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, rendező szakon Bocsárdi László osztályában végezte. Igaz, már az egyetem előtt is több előadást készített Budapesten Sardar, elsősorban alternatív színházi társulatokkal.  Első kőszínházi rendezése tette ismerté az erdélyi és a magyar színházi világban. Csehov Meggyeskertjét vitte színre Sepsiszentgyörgyön és legrangosabb magyar színházi fesztiválon a POSZT-on három különböző díjat zsebelt be az előadás. Ekkor figyelt fel a fiatal rendezőre Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, aki fel is kérte Sardart, hogy rendezzen a színházában. 2016-ban mutatták be szintén Csehov nyomán a 6-os számú kórterem című előadást a nemzeti Kaszás Attila termében. A premieren az előadás 5 óra hosszúságú volt 2 szünettel.

Mégsem ez számít a leghosszabb darabjának. 2018-ban a Szentendrén bemutatott Madách: Az ember tragédiájának színre vitele 8 órás előadás lett. A Tragédiát legtöbbször meghúzott, rövidebb verzióban  mutatják be. Sardar rendezésében egy betűt sem húzott ki a szövegből, az egész Madách anyag elhangzott. Ebben az előadásban már saját maga válogatta társulattal dolgozott, a szereplők többnyire fiatal magyar, erdélyi és vajdasági színész hallgatók. Sardar Tagirovszky rendezéseiben megfigyelhetők csak rá jellemző színházi  motívumok. Előadásaiban kiemelt jelentőséget kap a zenei világ, jellemzően mindig saját zeneszerzővel dolgozik. A képi világban nem egyszer alkalmaz fehér festéket a színészeken, ezzel elemelve őket a hétköznapi világból egy szabadabb, fantázia uralta képzeletbe. A rendező próbáit a legtöbb esetben színészi tréningekkel kezdi, hogy egy társulat, vagy egy csapat kellően egymásra tudjon hangolódni a munkafolyamat során. A tréningek lehetőséget adnak a rendezőnek arra is, hogy előadását az improvizációk során alakíthassa. Sardar abban hisz, hogy egy előadásnak nincsen premierje. Bemutatója persze van, de az egy adott állapotot mutat meg a darabból. A második, a harmadik és a negyedik előadás mind-mind egy új premier lehetősége, ahol újra formálódhat, újra megszülethet a darab.

Legújabb bemutatója a Szatmárnémeti Harag György társulattal Vörösmarty Mihály: Csongor és Tündéje lett volna. A koronavírus-járvány miatt hosszúra, 2,5 hónaposra nyúlt próbaidőszak után, május 14-én tervezték bemutatnia darabot. De a főpróba hét során kiderült, hogy a romániai 10 órakor kezdődő kijárási tilalom miatt, a nézők hazajutása nem biztosítható teljes mértékben, ezért új időpontban kerül majd sor a premierre. Irónikus, hogy pont a bemutató napján jelentette be Klaus Iohannis államfő, hogy május 15-étől eltörlik a kijárási tilalmat Romániában. Az előadásról részletesebben Keresztes Ágnes beszélgetett a rendezővel, amit itt tudtok elolvasni: https://www.harag.eu/hu/hirek-irasok/hirek.html?cikk_id=16753

Sardarral készített podcastemben a rendező mesél első szatmárnémeti rendezéséről, a Raszputyinról, a járvány miatti elmúlt egy év nehézségeiről, illetve következő munkáiról is beszámol: https://www.spreaker.com/user/14536059/beszelgetes-sardar-tagirovszkyval

A bejegyzés trackback címe:

https://teator.blog.hu/api/trackback/id/tr8016560876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása