Furcsán ismerkednek  nevével, amikor Sardar Tagirovszky-ról olvasnak, hallanak a színház szerelmesei. Az orosz anyanyelvű, 1985-ben, Kazanyban született rendező - aki 5 évesen családjával Magyarországra, Kecskemétre költözött - saját magát Orosz-tatár-volgai bolgár-nak mutatja be. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, rendező szakon Bocsárdi László osztályában végezte. Igaz, már az egyetem előtt is több előadást készített Budapesten Sardar, elsősorban alternatív színházi társulatokkal.  Első kőszínházi rendezése tette ismerté az erdélyi és a magyar színházi világban. Csehov Meggyeskertjét vitte színre Sepsiszentgyörgyön és legrangosabb magyar színházi fesztiválon a POSZT-on három különböző díjat zsebelt be az előadás. Ekkor figyelt fel a fiatal rendezőre Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, aki fel is kérte Sardart, hogy rendezzen a színházában. 2016-ban mutatták be szintén Csehov nyomán a 6-os számú kórterem című előadást a nemzeti Kaszás Attila termében. A premieren az előadás 5 óra hosszúságú volt 2 szünettel.

Mégsem ez számít a leghosszabb darabjának. 2018-ban a Szentendrén bemutatott Madách: Az ember tragédiájának színre vitele 8 órás előadás lett. A Tragédiát legtöbbször meghúzott, rövidebb verzióban  mutatják be. Sardar rendezésében egy betűt sem húzott ki a szövegből, az egész Madách anyag elhangzott. Ebben az előadásban már saját maga válogatta társulattal dolgozott, a szereplők többnyire fiatal magyar, erdélyi és vajdasági színész hallgatók. Sardar Tagirovszky rendezéseiben megfigyelhetők csak rá jellemző színházi  motívumok. Előadásaiban kiemelt jelentőséget kap a zenei világ, jellemzően mindig saját zeneszerzővel dolgozik. A képi világban nem egyszer alkalmaz fehér festéket a színészeken, ezzel elemelve őket a hétköznapi világból egy szabadabb, fantázia uralta képzeletbe. A rendező próbáit a legtöbb esetben színészi tréningekkel kezdi, hogy egy társulat, vagy egy csapat kellően egymásra tudjon hangolódni a munkafolyamat során. A tréningek lehetőséget adnak a rendezőnek arra is, hogy előadását az improvizációk során alakíthassa. Sardar abban hisz, hogy egy előadásnak nincsen premierje. Bemutatója persze van, de az egy adott állapotot mutat meg a darabból. A második, a harmadik és a negyedik előadás mind-mind egy új premier lehetősége, ahol újra formálódhat, újra megszülethet a darab.

Legújabb bemutatója a Szatmárnémeti Harag György társulattal Vörösmarty Mihály: Csongor és Tündéje lett volna. A koronavírus-járvány miatt hosszúra, 2,5 hónaposra nyúlt próbaidőszak után, május 14-én tervezték bemutatnia darabot. De a főpróba hét során kiderült, hogy a romániai 10 órakor kezdődő kijárási tilalom miatt, a nézők hazajutása nem biztosítható teljes mértékben, ezért új időpontban kerül majd sor a premierre. Irónikus, hogy pont a bemutató napján jelentette be Klaus Iohannis államfő, hogy május 15-étől eltörlik a kijárási tilalmat Romániában. Az előadásról részletesebben Keresztes Ágnes beszélgetett a rendezővel, amit itt tudtok elolvasni: https://www.harag.eu/hu/hirek-irasok/hirek.html?cikk_id=16753

Sardarral készített podcastemben a rendező mesél első szatmárnémeti rendezéséről, a Raszputyinról, a járvány miatti elmúlt egy év nehézségeiről, illetve következő munkáiról is beszámol: https://www.spreaker.com/user/14536059/beszelgetes-sardar-tagirovszkyval

Hiányzik már neked is a színház?

Lassan fél éve vannak zárva a színházak. Azóta elmaradt több száz premier, több ezer előadás. A színészek próbálhattak ugyan, de a főpróba hetek izgalmai máshogy teltek.  A legtöbb előadásról nem lehetett tudni pontosan, hogy mikor lesznek bemutatva. Pedig, ha van olyan munka, ami azonnal, érdemi visszajelzést tud adni az eredményességéről, az elsők között a színházat kell említeni. Viszont készültek streaming előadások. A járvány miatt egy új, eddig ismereten, érthetetlen jelenséget ismerhettünk meg. A színházi előadásokat élőben, nézők nélkül, kamerákkal közvetítik online. Ezzel a lehetőséggel több ezer nézőhöz juthatott el egy előadás egy időpontban. A színészeknek meg kellett ismerkedniük a néma nézőtérrel. A színházi streaming közvetítések végén nem hallani tapsot, az előadás közben nincsenek nézői reakciók. Ha otthonról nézel egy felvételt, akkor nem veszed fel az elegáns ruhádat, nem mosod meg a hajadat, nem tervezed fejben már reggel, hogyan érkezz meg a 7 órás kezdésre, nem kérik el érvényesítésre nézői ügyelők a jegyedet. 

Mégis úgy érezhettük, hogy teljesen mindegy a körülmény, csak végre láthassuk kedvenc színészeinket, nézhessünk újra előadásokat. Erre lehetőséget szolgáltatott a színháztv.com, ahol több mint 50 társulat, több 100 előadásából válogathatunk. Fizetni kell érte, mintha rendes jegyet vennénk. Meghatározott napon, pontosan kijelölt órában kezdődik a darab, mint a színházban is. Azt azonban, hogy mit figyelsz a színpadon nem magad, hanem az operatőr dönti el. Jobb esetben az előadást jól ismerő, a felvételt rendező szakember irányítja a forgatást.

Sikeresnek nevezhető a színházi streaming. Olyan nézőkhöz is eljuthattak az előadások, akik nem utaztak volna fel vidékről a fővárosba a színházi élményért. Nemcsak országhatáron belül, hanem a külhoni magyarok körében is népszerű a szolgáltatás. Légárdi Gergely az e-színház oldal vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy előadásaikra a jegyek 10–15 százalékát határon túli magyarok vásárolták ők. Légrádi Gergely arról is beszámolt, hogy vannak olyann előadások, amelyre pár százan kíváncsiak, de olyan darabok is vannak a repertoáron, amelyeket több ezren néznek meg, ami tekintélyes nézőszámnak mondható.

Az e-színház oldal vezetőjének tapasztalatairól részletesen is lehet olvasni ezen a honlapon: https://infostart.hu/kultura/2021/02/08/a-nezok-nagyon-ehesek-az-online-szinhaz-jelene-es-jovoje. Arról, hogy a színészeknek milyen kihívást, élményt jelent a streaming színházi előadás arról podcastemben hallhattok három színésztől: a budapesti Thália színház színművésznőjétől, a Kassai Thália Színház színészétől, és a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor színház színészétől: youtube.com/watch?v=VY-CgFXEJwg